Az elmúlt hetekben elkezdtem összeállítani egy új anyagot a szabad akarat témakörében. Szeretnék most pár gondolatot megosztani, és ha érdekel ez a téma várlak szeretettel a hamarosan induló – Szabad akarat műhelyen.

A mai ember foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz az elképzeléséhez, hogy szabad akarattal rendelkezik.

De valóban így van? Vagy pedig a mindent kontrollálni akaró, önmagát a gondolataival és a testével azonosító elme, vagy nevezzük egónak, de akár énképnek, becsapja magát, és tévesen értelmezi ezt a fogalmat.

De nemcsak, hogy tévesen értelmezi, hanem nem is jó helyen keresi a szabadságot. Önmagán kívül helyezi, feltételekhez köti. Ragaszkodásai a különböző hitrendszerhez sokszor a lázadás, az önfelszabadítás illúzióját hozzák, de a belső békét, a belső csendet nem keresi.

Az igazságot figyelmen kívül hagyja. A szabadság nevében háborúkat indít, és elhiteti tömegek millióival, hogy szabad akaratukból harcolnak népük, nemzetük, vagy földrészük felszabadításáért, szabadságáért.

„Az igazság, őszinteség felszabadít” /Biblia/

De hogyan valósítsa meg ezt a ma embere, aki a külsőségekre figyel, és többet akar mutatni kint, mint ami bent van? Vagy ha nem is többet, de mindenképpen mást.

Önmagát különböző elvont eszmékkel, az azokért folytatott harccal azonosítja, vagy egy olyan identitásképe van, amit nem biztos, hogy ő alkotott. „Dehát most ez divat, ez a trendi, ez más, mint a fölöttem lévő korosztály elképzelése…. tehát nem lehet rossz”– vonja le a következtetést.

Ez az ember vajon rendelkezik szabad akarattal?

Mondjátok meg ti…

A szabad akarathoz különböző irányzatok különféleképpen állnak.

Több irányzat hirdeti az eleve elrendeltséget.

A kvantumfizika szerint minden részecske tartalmaz minden információt. Egymás elektromágneses mezején keresztül kapcsolatban állunk és befolyásoljuk egymást. Ebből következik, hogy döntéseinket nem szabad akaratból hozzuk.

Más álláspont szerint viszont a szabad akarat, önmagunk felszabadítása elérhető, ha megszabadulunk a múlt terheitől, feldolgozzuk azokat a transzgenerációs mintákat, amelyek meghatározzák az életünket.

Életem során különböző területeken dolgoztam, de gyakorlatilag mindig emberekkel foglalkoztam. Azt tapasztaltam, hogy volt köztük olyan, aki képes volt felvállalni önmagát, felelősséget vállalni a döntéseiért, azok következményeiért. És volt olyan is köztük, aki egyáltalán nem akart dönteni, és egyáltalán nem akar felelősséget vállalni semmiért. Volt köztük olyan is, aki ugyan meghozta maga döntéseit, de az már nem foglalkoztatta, hogy ez hogyan hat a környezetére, másokra.

Persze! Hiszen nem vagyunk egyformák– érhetne egyből kritika.

Ez pontosan így van, nem vagyunk egyformák, és nem is vagyunk képesek egyformán felvállalni azt a felelősséget, amit a szabad akarat valódi megélése jelent. Vagyis önmagunk felszabadítását, a belső csend megtalálását, és ennek a belső nyugalomnak a kiterjesztését a világba, a világra.

Ha azt elfogadjuk, hogy magunk választjuk a sorsunkat, akkor ebből a szempontból van, aki nagyobb teret hagyott magának, hogy élje a szabad akaratát, mások viszont egy egész keskeny ösvényt választottak.

És, ha magunk választjuk a sorsunkat, meghatározzuk az életutunkat- bár lehet, hogy ez nem azon a szinten történik, ahol a ma embere ragaszkodik a szabad akaratához–, akkor mégis mondhatjuk, hogy létezik bennünk egy isteni minőség, nevezzük megint szabad akaratnak, ami feljogosítja az embert, hogy mindig dönthet másképp…

Hosszabb hallgatás után újra írok a blogba. Többen jeleztétek, hogy reklámozzam magam jobban ??. Akkor most egy „direkt marketing” következik, hiszen hamarosan indítom a Telepátia négy alkalmas műhelyt. A felkészülés motivált arra, hogy megosszam kicsit szélesebb körben, hogy mi is ez a dolog, mennyire és hogyan van jelen az életünkben. Illetve célom megosztani veletek mindazt a gondolatot, ami ennek kapcsán bennem felmerült.

Az intuitív képességek közül a telepátia az, amit leginkább elfogadnak az emberek széles körben, még talán azok is, akik szkeptikusnak vallják magukat.

Más kérdés, hogy sokszor az így kapott információkat a véletlennel hozzák összefüggésbe vagy a szerencsével, de mindenképpen valamilyen láthatatlan, az öt érzékszerv számára nem észlelhető dologgal kapcsolják össze.

Akkor már itt is vagyunk a hivatalos meghatározásnál: olyan közvetlen információátvitel egymástól bizonyos távolságra lévő személyek között, akiket ez a távolság akadályoz meg abban, hogy a hagyományos módon, az érzékszerveikkel teremtsenek kapcsolatot egymással.

Egy olyan képesség, amikor az egyén érzékeli és megérti mások agyhullámait.

A telepátia kutatása a mai kor tekintetében kb. 150 évre nyúlik vissza. Már a 19. század közepétől publikáltan is foglalkoztatta az embereket a téma. Az állatok viselkedéséből indultak ki, hogy pl. megérzik, ha közeledik vihar, földrengés vagy tudnak kommunikálni az emberrel.

De már Hérodotosz görög történetíró is utal telepátiával kapcsolatos kísérletre. Lüdia királya, Krőzus a perzsák ellen készült háborúzni. Az uralkodók a kor szokásaihoz híven valamelyik jósda véleményét kikérték. Krőzus kíváncsi volt, melyik jósda a leghitelesebb. Ezért követeket küldött több helyre, akiknek arra a kérdésre kellett választ kakapniuk, hogy mit csinál most Krőzus, országuk királya.

Az uralkodó a kérdéses napon egy teknősbékát és egy bárányt apró darabokra vágott fel, majd egy nagy bronzedényben, melyen egy bronz fedő is volt, főzni kezdte.

Két helyről is kapott helyes választ. Az utókor számára írásban a delphoi jósda hexameterekben megadott válasza maradt fent:

„Ismerem a tenger minden homokszemét, a tenger minden cseppjét. Hallom a némát, megértem a süketet. Egy páncélos teknős szagát érzem, amint bronzedényben együtt fő a bárány húsával. Bronz alapon nyugszanak, és bronzzal vannak letakarva.”

Napjaink kutatásai főként nemzetvédelmi célokat szolgálnak, elsősorban a hadseregek kutatói dolgoznak azon, hogy a gondolatok kiváltotta agyhullámokat szenzorokkal rögzítsék, majd beszéddé alakítva továbbítsák azt a megfelelő helyre.

A tudósok szerint nagyobb eredmény van, hogyha az agyhullámok módosult állapotba kerülnek, a 8 Hz rezgést érik el. Ezért meditatív állapotot hoznak létre a kísérletben résztvevő alanyoknál.

De a telepátia jelen van mindannyiunk életében nap mint nap, bár az így kapott információk sokszor a tudattalan szinten maradnak. Ez egy olyan telefon vagy internet hálózat, ahol nincs félreértés, mert nem jól fejeztem ki magamat, és az információ pillanatok alatt a postaládába kerül.

Míg korábban azt gondolták, hogy elsősorban ikrek között működik ez a dolog, vagy olyan emberek között, akik szoros érzelmi kapcsolatban állnak, ma már elismerik, hogy sem a távolság, sem a kapcsolat minősége nem befolyásolja. Ezt alátámasztják az világűrben lévő kozmonautákkal végzett kísérletek is.

Valójában a telepátia a kommunikáció egyik leggyakoribb formája. Ilyen módon üzenet küldhető a gyermekünknek, a kis kedvenc állatainknak, vagy bárkinek. Nagyon gyakran olyan helyzetben használjuk, amikor nem mondhatjuk ki, nem fejezhetjük ki verbálisan a véleményünket.

Valakit szeretnénk meggyőzni valamiről, figyelmeztetni valamilyen veszélyre, tanítani szeretnénk valakit valamire.

De ide sorolhatók a kétértelmű üzenetek is, amikor az “adó” ugyan elmond egy dolgot, de beletesz egy másik képet is. Sajnos ennek a leggyakoribb előfordulása, amikor pl. megdicsérünk valakit, de valami rosszindulatú dolgot gondolunk valójában, és ezt a képet átküldjük a “vevőnek”.

Negatív megnyilvánulása az is, amikor valaki úgy gondolja magáról, hogy őneki semmi sem sikerül, neki nem jár semmi, önszabotáló mechanizmust működtet. Ezek az emberek közvetlenül nem mennek oda az utcán valakihez, hogy tessék, itt a hátam üssetek, de mégis ezt az üzenetet közvetítik kifelé, ezért ők kapják meg először az influenzát, őket rúgják ki a munkahelyről, ha leépítés van, vagy őket hagyja el a párjuk stb.Parapszichológiai kutatók szerintminden tudatnak van egy olyan észleleti dimenziója, ami magasabb tér-idő dimenzióban működik. Ezt már tudományos körök is elismerik, de konkrét magyarázatot, kézzelfogható bizonyítékot nem találtak a folyamat pontos leírására.

Amerikában a Duke egyetem kutatói megállapították, hogy mindenki minden pillanatban hat a környezet minden folyamatára. Tehát elfogadnak egyfajta szinkronicitást, és azt, hogy a valóság tudat természetű.

Ugyanakkor számos esetben előfordult, hogy telepátiával foglalkozó kísérletekben hamarabb rajzolta le a résztvevő a képet, mint ahogy azt az „adó„ látta és közvetítette volna a számára. Erre azt mondják, hogy nem lehetséges, mert nincsen rá kézzelfogható magyarázat. A fizikai ismeretek szerint valóban nem lehetséges, nem ismerünk olyan folyamatokat, ami ezt leírná.

Vagyis a jövőbe látást nem fogadják el a kutatások során tapasztaltak ellenére sem. A telepátiát könnyebben összekötik pl. rádióhullámokkal, azt hamarabb elfogadják.

A ma embere nagy hangsúlyt fektet a gondolkodásra. A gondolatok az elme részei, de kizárólag azokra az adatokra korlátozódhatnak, amiket összegyűjtöttünk, megtanultunk. Ezek az elme felszínén vannak. De az elmének mélyebb dimenziói is vannak, különböző állapotai. A legbelsőbb magja a jógik szerint az, amire mi azt mondjuk, hogy tudatosság. Ez a rész nem egy fizikai terület, valójában egy nem fizikai dimenzió. És ezen belül, a nem fizikai dimenzió ölében van az egész létezés.

Ha kicsit is tudatossá válik az elmédnek ez a legbelső magja, akkor bárki képes egy ötletet kommunikálni, egy gondolatot, vagy bármit átadni, telepatizálni.

Telepatikus kísérleteknél a 25%-os találatot már nagyon jó aránynak tartják. Világszinten kiemelkedő eredményeket mutatnak azok a laborok, ahol már 38%-ot is eléri ez az érték. A Magyarországon működő központ eredményességi mutatója 45%. És arra a kérdésre, hogy ezt hogyan érik el nem fogjátok elhinni mit válaszoltak: humorral ??.

Ha szeretnél részt venni telepatikus „játékokban”, felkeltette érdeklődésedet a téma, de leginkább szeretnél eljutni a belső hangodhoz, várlak szeretettel!

Kati

Néhány nappal ezelőtt elém került egy rövid összefoglaló, amely az emberiség tudatváltozásáról szól.

Hamvas Béla /író, filozófus, esztéta volt/ jóslata alapján, melyet a Titkos jegyzőkönyvében írt le, az emberiség kettéválik. Egy részük, akik képesek és hajlandóak felvenni az új kor rezgéseit, elindulnak egy fejlődési úton, míg mások, akik erre nem hajlandóak a szellemi evolúció ezzel ellentétes irányába haladnak. Mindezt asztrológiai fejtéssel is alátámasztja, és megjelölt 1962-esfebruár 4- i bolygóállást,amely kísértetiesen hasonlít 2021. február 10- i képhez, ami majd 2022- ben újra visszaköszön.

Bár szakmailag nem szeretnék és nem is tudok belemenni az ismereteim hiánya miatt az asztrológiai összefüggésekbe, de már év eleje óta gondolkodom, hogy megosztok veletek néhány tapasztalatot.

A korábbi cikkekben is utaltam már olyan eseményekre, amikor az emberek számára más síkok érzékelése, a láthatatlan érzékelése lezárult. Természetesen mindig voltak köztünk olyanok, akik valamilyen módszerrel képesek voltak belelátni olyan titkokba, amely más embertársaik előtt már zárva volt. Legyen ez tisztánlátás, ima vagy egyszerűen az intuíciók beépítése a teljesen anyagi világba, a mindennapi munkába, a hétköznapi életbe.

Sokszor ezek az emberek nem is tudták, nem fogták fel, hogy honnan jön az információ, evidens volt számukra mindig, hogy ők ezt tudják, és valószínűleg észre sem vették, hogy mások viszont nem.

Nem volt ebben semmi misztikus és megfoghatatlan a számukra, egyszerűen csak így volt és kész.

A gyerekektől gyakran hallunk olyan mondatokat, hogy „Nézd anya, ott van egy piros kutya” vagy „nézd anya nagyapa mégis meglátogatott minket és mesél nekem”?. Ilyenkor a szülő egyből kiigazítja a gyereket, hogy az a helyes kutyus nem piros, hanem barna színű, és esetleg egy könnyet ejtve újra elmagyarázza, hogy nagyapa már nincs köztünk.

A 8 év alatt, mióta működik a kezelőnk, jó néhányszor volt olyan megkeresésünk, hogy valamit kezdjünk a gyerekkel, mert állítja,hogy más gyerekekkel játszik a szobájában, pedig rajta kívül nincs is bent senki. Vagy rendszeresen beszélget egy másik családdal, akiket szintén sajátjaként kezel. És számos ehhez hasonló történet…

Ha visszagondolok a gyerekkoromra én például mindig úgy érzékeltem, hogy a padláson van valaki, legalábbis szerettem volna azt hinni, hogy a padláson van és nem a szobámban. El is neveztük ezt a valakit padlás embernek. A családom persze próbált nyugtatni, hogy csak képzelődöm, sőt a bátyám egy olyan abszolút logikus kérdést tett fel, hogy gondoljam meg, hogyan kerülhetett oda? Hogyan mehetett fel a padlásra, akkor észre kellett volna, hogy vegyük. Persze erre volt nekem is válaszom, hogy ezt ne nekem kelljen kitalálni, ez már az ő gondja, hogyan került oda.?

De most nem is arról szerettem volna írni nektek, hogy milyen korábbi tapasztalataim voltak ezzel kapcsolatban, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a gyerekeknek még számos csatornájuk nyitva van, ami később ilyen-olyan okokból bezárul.

Hanem arról, hogy milyen jelenlegi tapasztalataim vannak ebben a témában. Egészen konkrétan év eleje óta nagyon sokan kerestek, olyan dolgokról számoltak be, ami meglepte őket. Energiákat, entitásokat érzékeltek a környezetünkben, maguk körül. Volt, aki angyaloknak nevezte őket, más egyszerűen ismeretlen energiáknak. Volt aki átoknak, vagy az álmaikat megzavaró lényeknek. Olyan is volt, aki nyitott szemmel érzékelt más lelkeket, olyanokat, akiket nem is ismert. Ez meglepte őket, annál is inkább mert közülük többen nem is hisznek ilyen dolgokban, abszolút szkeptikusak. De mivel az érzékelés tartósan fennállt, ezért szerettek volna “utána járni” a dolognak.

Többen közülük maguk is meglepődtek, hogy mennyire másképp érzékelik a saját környezetüket, és nyilván saját magukat is.

Hamvas Béla üzenetét olvasva elhatároztam, hogy ezt megosztom veletek.

Egy olyan folyamat részesei vagyunk, amikor a szellemi fejlődés egy új minőség felé halad.

Spirituális berkekben – és már számos tudományos megfogalmazásban is – abszolút elfogadott, hogy az egység részei vagyunk, és az egység megtapasztalása felé kell haladnunk.

Hogyan értelmezte ezt a világ az elmúlt évtizedekben? A földi tér-idő dimenzióban ezt az egységet a technikai fejlődés biztosította leginkább. Hiszen, ha egyik nap kitaláltam, hogy a következő nap Japánba utazom, akkor ezt megtehettem. Vagy eszembe jutott, hogy szeretném megnézni Párizsban a Mona Lisat, akkor egyszerűen felmentem az internetre, és pillanatok alatt gyönyörködhettem a múzeumban a képben. Minden információ nagyon közel jött. A világban történt valami egy ponton, percek múlva már a másik felén is mindenki értesülhetett róla.

Ez is egyfajta egység felé törekvés. Nyilván ennek megvannak a társadalmi-politikai vonzatai is, melybe semmiképp sem szeretnék most belemenni.

Majd 2020 elejétől ugyan az információk ugyanolyan gyorsan elérhetőek voltak az interneten keresztül, de mégis a konkrét fizikai mozgás, utazás, helyváltoztatás beszűkült. Felmerült a kérdés, hogyan haladjunk az egység felé, amikor nem érintkezhetünk egymással, nem ölelhetjük meg egymást, nem ülhetünk le kávézni a barátainkkal, és a következő nap nem utazhatunk Japánba.

És igazából ez a helyzet még mindig fennáll. ? ?

Mi lehet ennek az oka? Gondolom rengeteget olvastatok erről, nagyon sok álláspont megjelent. Gazdasági vírus, befelé fordulás, nem jó az irány, stb.

Arról is sokat beszélünk mostanában, hogy a vízöntő korszakba léptünk, mely korszaknak a legnagyobb tanítása a tudatban megélt egység, az univerzum törvényeinek megfelelő szabadság, egyenlőség, testvériség.

De vajon, mint kollektíva készen állunk erre?

Vagy szükség van még a személyiségen, az individumon belüli fejlődésre, amikor tisztán látom önmagamat, felelősséget vállalok saját magamért?

Szerintem igen a válasz. És ennek a folyamatnak a része, amikor észreveszem a saját valós világomat, amelybe nemcsak a tárgyak tartoznak, amit megveszek a boltban, vagy amit a környezetemnek kifelé mutatok (persze egy olyan képet, amit elfogadnak rólam ?).Hanem a láthatatlan részek, a saját igazi belső világom, érzéseim, a valódi önképem, melyhez mindegy milyen úton jutok el, meditálok vagy imát mondok, vagy egyszerűen sétálok egy erdőben és átgondolom az életemet.

Azt gondolom, hogy ennek a folyamatnak a része az a sokak számára újfajta érzékelés, melytől lehet, hogy az elején akár meg is ijedhetünk, mivel úgy szocializálódtunk, hogy ilyen nincs.

Persze nem a „padlás ember” az érdekes, hanem az az áramlás, amibe, ha belekerülünk, és hiszünk a nevezzük megérzéseinknek, akkor életünkbe egy jobb, magasabb minőséget hozhatunk el. Mind egyénileg, mind kollektív szinten.