Szabadság: Illúzió vagy valóság? Hogyan szabadulhatsz ki a belső börtönödből?

Szerző: | 2025.03.27

A Szabadság legnagyobb illúziója

A legtöbben azt hiszik, hogy szabadok, de valójában a gondolataik, félelmeik és külső elvárások rabjai.

Érezted már valaha úgy, mintha egy láthatatlan fal venne körül az életedet, mintha ott lennének körülötted a lehetőségek, de valami könyörtelen erő visszatartana attól, hogy valóra váltsd az álmaidat?

Nem vagy egyedül! Az élet tele van kihívásokkal és kívülről ránk erőltetett elvárásokkal. Ott vannak például a családi minták, a társadalmi normák – ahogy mondani szoktam a tanfolyamokon – „közmegegyezések” a valóság természetéről. Ezek azok a láthatatlan szabályok, amelyeket mindenki követ anélkül, hogy megkérdőjelezné őket. Ilyenek például:

  • “A biztonság a legfontosabb, ne kockáztass túl sokat!” – Így maradsz egy munkahelyen, amit már rég kinőttél, vagy egy kapcsolatban, ami nem tesz boldoggá.
  • „A betegség kudarc.” – Pedig valójában sokszor csak egy lecke, aminek ellenállsz.
  • „A világ egy kűzdőtér ott félni kell.” – Így zárod be magadat és leszel depressziós és magányos!
  • “A siker csak kemény munkával érhető el.” – Így hajszolod magad a végletekig, miközben elfelejtesz élni.
  • “Nem szabad csalódást okozni másoknak.” – Így mondasz igent olyasmire, amit valójában nem akarsz, és így adod fel a saját álmaidat mások elvárásaiért cserébe. Érzed a szíved szorítását?
  • “Ez így van, és kész.” – Így fogadod el a világ működését anélkül, hogy feltennéd a kérdést: tényleg így kell lennie?

A Hamis Szabadság

A probléma az, hogy ezek a gondolatok/gondolatminták annyira mélyen belénk ivódtak, hogy észre sem vesszük, mennyire irányítanak minket. Bár ezek külső bilincseknek tűnnek, de valójában nem ezek tartanak fogva, hanem saját érzelmi/mentális korlátaink.

Miért rosszul közelítik meg az emberek a problémát?

A legtöbben a megoldást is kívül keresik : több pénz, másik munka, új kapcsolat.

  • A félelem az ismeretlentől
  • menekülés a belső érzelmi problémáink elől
  • a megfelelési kényszer
  • a bizonytalanság

ezek a láthatatlan börtönőrök, amelyek rabul ejtik a lelkedet, és megakadályoznak abban, hogy a saját életedet éld, és korlátozzák szabadságodat. Érzed ezek súlyát a válladon?

Pl. figyeld meg magadat, hogy mennyi panasz van az életedben, mennyire a külső erőket, a világ vezetőit, a hatalmat, az időjárást a „hülye embereket” hibáztatod a saját rosszul-létedért. Miközben azt a világot, amit észlelsz pont azok a – feljebb említett – belső szűrőid határozzák meg. Hiszen a külső világ csak megnyilvánulása a belső világnak.

Ahogy Müller Péter is olyan szépen megfogalmazza: „A sorsod a lelked tükre. A világ nem más, mint egy színpad, ahol a belső drámáid kijátszódnak.”

Hova helyezed a fókuszt? A színpadra figyelsz, – a jelenségek világára, vagy befelé, hogy megértsd végre, hogy MIÉRT azt látod amit?

Amit a külvilágban tapasztalunk – akár jó, akár rossz –, az valamilyen belső lelki folyamat, hitrendszer vagy érzelmi állapot kivetülése. Ha például valaki folyamatosan konfliktusokkal találkozik az életében, az azt jelezheti, hogy belül is harc dúl benne. Ugyanígy, ha valaki harmóniát és szeretetet sugároz, annak megfelelő eseményeket fog tapasztalni maga körül.

És ha most azt gondolod, hogy oké Dani persze de… és az elméd elkezd önigazolni 😉, hogy miért is nem lehetsz szabad, akkor erre idézném Stephen Hawking fizikus szavait, aki a betegsége miatt majdnem az egész életét mozdulatlanul, tolókocsiban töltötte:

„A test lehet gyenge, de a tudat korlátok nélkül szárnyalhat. A fizikai korlátok nem zárják be a képzeletet vagy a tudás utáni vágyat.”

vagy

„A valódi szabadság nem a test mozgásában rejlik, hanem abban, hogy képesek vagyunk túllépni a saját korlátainkon, és megérteni a világot, amelyben élünk.”

De folytatva említhetnénk a ma oly jellemző óriási hibát is, amikor összekeverjük a szabadságot a szabadossággal. A szabadság alapja az önismeret és az önfegyelem, míg a szabadosság inkább a következmények nélküli impulzív cselekvésről szól. Arról a hamis elgondolásról, hogy „bármit megtehetek”.

De a gyerekeknél, a kapcsolatokban, a munkában és társadalmi szinten is látható, hogy a határok teljes elvetése nem szabadságot, hanem káoszt eredményez. Az igazi szabadság belső erőből fakad, nem a külső korlátok lebontásából. A megoldás az önfegyelem és az érett felelősségvállalás, amely hosszú távon egyensúlyt és valódi szabadságot teremt.

A valódi változás mindig belülről indul – ezt kéne végre mélyen megérteni!

Ahogy Teréz anya mondta: “Akkor lesz vége a háborúknak, amikor nem háború ellenes tüntetések lesznek, hanem béke melletti”

Érzed ennek a jelentőségét? Érzed mennyire más a perspektíva? Hogy mire helyeződik a fókusz? Na erről beszélek.

A szabadság egy tudatállapot

Sokszor kérdezik tőlem a tanfolyamokon, hogy hogyan lehet elérni a valódi szabadságot. Nos, nemrég egy tanítványom mesélte, hogy a haladó kurzusunkon tanult meditációs gyakorlatok segítségével kezdett rálépni erre az útra. Ahogy egyre rendszeresebben gyakorolt észrevette, hogy a régi küzdelmek és aggodalmak elkezdenek fellazulni, és a helyüket egyfajta békesség és öröm veszi át. Felszabadultabban érzi magát, mert egyre inkább be tud hangolódni egy magasabb áramlásba. Ez is bizonyítja, hogy a szabadság nem egy pillanat műve, hanem egy folyamat, amely tudatos önismerettel és gyakorlással érhető el.

Ha szabadon dönthetünk, anélkül hogy belső gátlások, félelmek vagy társadalmi elvárások befolyásolnának minket, akkor tapasztalhatjuk meg a legnagyobb szabadságot.

Amikor képessé válsz felismerni és túllépni belső korlátaidon (amik valójában nem Te vagy…), akkor valójában egy olyan tudatállapotba kerülsz, amely lehetővé teszi számodra a megnyílást, ami beindítja a fejlődést, és elvezet az önmegvalósításhoz, így a szabadság belső erőforrássá válik.

A kérdés tehát az: mennyire vagy valóban szabad? Meg mered-e fizetni a szabadság árát, ami az önismeret, a bátorság és a változás?

A szabadság játéka – 5 Lépés, hogy szabadabbá válj

Ha igazán akarod a változást, eljön az a pont, amikor jobban félsz attól, hogy minden marad a régiben, mint attól, hogy belevágj az ismeretlenbe.

A felszabadulás nem egyszeri esemény, hanem egy folyamat, amely belülről indul. Kezd el még ma!

1. Azonosítsd a láthatatlan láncokat – A tudatosság első kapuja

  • Napi reflexió: Este 10 percet szánj rá, hogy leírd a nap eseményeit, és elemezd reakcióidat
    • Példa: “Nem mondhatom el a véleményem, mert mit gondolnának rólam?” → Valóban így van, vagy csak egy beléd ivódott félelem?
  • Úgy azonosítsd a korlátozó hitrendszereket, mintha egy régészeti feltárást végeznél – áss egyre mélyebbre azzal a kérdéssel, hogy: ok de miért?
    • Milyen mintákat ismétlek újra és újra?
    • Honnan származnak ezek a gondolataim?
    • Ez valóban az én hitrendszerem, vagy másoktól vettem át?
  • Használd a tükör-technikát: vedd számba a kapcsolataidat és a velük kapcsolatos belső és külső reakcióidat
  • Figyeld meg a belső párbeszédeidet – mi zajlik a fejedben?

2. Tanuld meg tudatosan irányítani a figyelmedet

  • Az életed minősége azon múlik, hogy mire irányítod a figyelmedet.
    • Gyakorlat: Naponta figyeld meg, hányszor panaszkodsz vagy ragadsz bele egy negatív gondolatba.
  • Legyél jelen! Figyelj arra, ami épp itt és most történik benned!
  • Ne ítélkezz csak lélegezz és figyelj legalább napi 5 percet.
  • Napi meditáció: Kezdj 10 perccel, fokozatosan növelve
  • Digitális detox: Naponta 1 óra „kütyücsend”, mindenféle eszközök nélkül

3. Gondolati Minták Átprogramozása

  • Reggeli tudatosság: 3 perc önreflexió ébredés után
  • Fogalmazz meg három pozitív célt vagy szándékot a mai napra!
  • Azonosítsd egy korlátozó hitedet
  • Megerősítés napló: Naponta írj le a régi, korlátozó gondolatok helyett új, támogató gondolatokat
  • Új minta beépítése: Minden héten tudatosan cseréld le egy, téged már nem támogató szokásodat

4. Teljes Felelősségvállalás

  • 7 napos kihívás: Anélkül tölts el egy napot, hogy panaszkodnál vagy kifogásokat keresnél.
  • Az áldozati szerep elengedése: Minden este tedd fel magadnak a következő kérdéseket:
    • Hogyan vállaltam felelősséget a helyzetemért?
    • Mit tanulhatok ebből az élményből?
  • Határok felállítása: Minden héten mondj nemet valaminek, ami nem szolgálja a céljaidat vagy nem támogat téged.

5. Új Valóság Teremtése

  • Havi célkitűzés: Fogalmazd meg három konkrét célt, amelyet szeretnél elérni ebben a hónapban.
  • Tudatos cselekvés: Minden héten tegyél legalább egy lépést a céljaid megvalósítása felé.
  • Belső valóság átalakítása:
    • Reggel: határozd meg, hogy milyen ember szeretnél lenni.
    • Este: reflektálj arra, hogy mennyire voltál hű önmagadhoz aznap.

Összegzés – A választás szabadsága

Most hogy már tudod hogyan indulhatsz el a valódi felszabadulás felé, ne feledd a szabadság nem azt jelenti, hogy nincs határ, hanem hogy tudatosan döntöd el, hogy mi hat rád és mi nem.

Ha nem változtatsz a gondolkodásmódodon, akkor jövőre is ugyanott leszel, ahol most!

A kérdés csak az: hajlandó vagy-e elengedni azt, aki eddig voltál?

A változás nem egy pillanat műve, hanem tudatos, kitartó munka. Légy türelmes magadhoz, és élvezd az utazást. 😁

Ha további megoldásokat keresel a szabadság kérdésében, akkor talán érdekelhet a nemsokára induló Isteni Akarat Tanfolyam.

Illetve ha tetszenek a cikkek, úgy érzed megszólít benned valamit, vagy szeretnél további hasonló inspiráló írásokat kapni, iratkozz fel hírlevelünkre!

A tökéletesség csapdája

Szerző: | 2024.11.23

blank
Tökéletesség???

A tökéletesség hajszolása szinte ősi ösztön. Napjainkban már-már elvárás, hogy erre törekedjünk. Az ember mindig többre vágyik, jobbra, de ezek az igények gyakran megakadályozzák, hogy teljes életet éljen. A tökéletesség definíciója szerint ez egy olyan állapot, amely mentes minden hibától, hiányosságtól. Egy végleges állapot, ahol minden részlet ki van dolgozva, megfelel az elvárásoknak.

Arisztotelész számára a tökéletesség nem a hibátlanságot jelentette, hanem az emberi természet lehetőségeinek teljes megvalósítását. Filozófiája szerint minden létező dolognak és élőlénynek megvan a saját belső célja, amelyre törekednie kell. Ehhez meg kell találni az arany középutat, a szélsőségeket elkerülni. Nem pedig a makulátlan mai, modern értelemben vett tökéletességet keresni. A cél a saját természetünk szerinti kiteljesedés, és nem a hiba nélküli létezés.

A modern pszichológia a tökéletességet egy olyan csapdának tartja, amely egy sor lélektani kihívást hoz magával: állandó elégedetlenség, megfelelési kényszer, önbizalomhiány.

A fizika szerint minden anyag folyamatos mozgásban, rezgésben van, melyet a részecskék közötti elektromágneses kölcsönhatások okoznak. A rezgés minden szinten jelen van, ez az energia átadás alapja. Például a hang hullámként terjed a levegő molekuláinak rezgése révén. Ez a mozgás folyamatosan formálja és alakítja a teljes univerzumot. Az élő rendszerek is állandó kölcsönhatásban vannak a környezetükkel. Például a sejtek szüntelenül megújulnak. Az élet része a belső, lelki és mentális változás is. Az ember személyisége, nézőpontjai, tapasztalatai is folyamatosan mozgásban vannak, aminek eredménye, hogy időről-időre másképp látunk dolgokat. Ez a változás az önismeretnek is fontos része.

Herakleitosz görög filozófus híres mondása: „Panta rhei” vagyis minden folyik, minden állandó mozgásban van, és semmi nem marad ugyanaz. A létezés alaptörvénye az állandó változás.

Ha ezt összevetjük a tökéletesség definíciójával, ami egy statikus, változatlan állapot elérését hajszolja, azt idealizálja, akkor ez azt jelenti, hogy a tökéletességet hajszoló ember elutasítja a kihívásokat, a tapasztalatok és a változások általi fejlődést.

Valójában a mozdulatlanságot, a halált kergeti egész életében.

A tökéletességhez kapcsolódó elvárások a hibázástól való félelmet is jelentik. Michael Jordan a híres kosárlabda játékos nyilatkozta egyszer:

„Pályafutásom során több, mint 9000 dobást hibáztam, vesztettem csaknem 300 mérkőzésen. Huszonhatszor V tettem el a rám bízott, győzelemhez szükséges utolsó dobást. Újra és újra hibáztam az életemben. Ezért tudtam mindig előrelépni.”

Közhelyként ismerjük azt a mondást, hogy csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, aki nem csinál semmit.

De vajon miért alakult ez ki, hogy tilos hibázni, büntetés jár érte? Miért félünk hibázni? Miért kell tökéletesnek lenni? A teljesség igénye nélkül néhány példa erre: Társadalmi elvárás, hogy a siker és a hibátlanság a megbecsülés alapja. Az iskolában is csak a jó teljesítményt emelik ki, a hibázást büntetik, és a családokban is előfordul gyakran, hogy kritizálják egymást és másokat, nem fogadják el a gyengeséget. Rivalizálnak, hogy ki a tökéletesebb. Sok fiatal nem mer kilógni a sorból, mert a közösség, melyhez tartozni véli magát lúzernek tartja.

De ott van a betegség…, ami önmagában is kudarc.

Ne adj Isten, ha ennek a külvilág felé is van látszata, mondjuk eltérés a bőrön, vagy mozgásprobléma…így már nem is lehet emberek közé menni. Mindenki egyedi és különleges szeretne lenni, de mégsem meri azt mutatni kívül, ami belül van.

Mindez persze szorongást, akár depressziót okozhat. Mindenből következik, hogy a tökéletesség hajszolása valójában egy lehetetlen vállalkozás, nagyon hamar bezárja az embert, elszigeteli, lehetetlenné teszi az intimitást és az őszinte kapcsolatokat.

A beavató mesék és a mitológia is sok példával szolgál arra, hogyan küzdjük le a tökéletességre való törekvést. A görög mitológiában Ikarosz repülni vágyott. Bár apja figyelmeztette, hogy ne menjen közel a Naphoz, de ő mégis túllépte a határait, túlzott ambíciókat támasztott önmagával szemben. Viasz szárnyai elolvadtak a Nap közelében. A történet felhívja a figyelmet arra, hogy el kell fogadni saját határainkat, tökéletlenségünket.

A császár új ruhája című mese is a perfekcionizmusról szól. A büszkeség és a félelem, hogy mások tökéletlennek látják, arra készteti a királyt, hogy önmagát is ámítsa, és emiatt lesz végül nevetség tárgya.

A magyar népmesék és a más kultúrákból származó beavató mesék szereplői sem hibátlan hősök. A történetek mind arról szólnak, hogy az élet nem a tökéletes teljesítményről szól, hanem a helyes út megtalálásáról, a kitartásról. A szereplők mindig a próbák és a kudarcok árán tanulnak, és így találják meg valódi értéküket. Gyakran a mesebeli király, vagy királylány a legtökéletesebbet, a legszebbet keresi, ezért gyakran hamis próféták áldozataivá válnak.

Az igazságot és a valódi értékeket a legkisebb fiú, a szegény ember, vagy akár a bölcs öregasszony archetípusa képviseli, akik egyszerűségük és őszinteségük révén találják meg az igazi boldogságot. Hibáik a tanulási folyamatuk része, mely elengedhetetlen a fejlődéshez. A főhős akkor talál rá az igazi boldogságra, amikor felhagy a tökéletes élet utáni vágyakozással, inkább megéli a pillanatot. A tapasztalataiból levonja a konzekvenciákat, és azokkal felvértezve lép tovább. Mindez egy belső elégedettséget hoz, amely belépő önmaga elfogadásához.

De gondoljunk csak a Marvel univerzumra. A Bosszúállók is szembesülnek saját „sötét” oldalukkal. Vagy pl. a Vasember, aki hatalmas egóval rendelkezett, kudarcai a személyiségfejlődésének fontos mérföldkövei voltak.

A tökéletességre való törekvés gyakran döntésképtelenséggel jár együtt. Az ilyen ember több alternatívát megvizsgál maximalizmusának hódolva. De valójában fél meghozni a saját döntéseit, mert retteg attól, hogy mi van, ha nem a legjobbat választja. Észre sem veszi, hogy ezzel önmagát gáncsolja el, saját magát akadályozza. Minden projektje elhúzódik, elkezd halogatni, szélsőséges esetben akár cselekvőképessége is komoly korlátokat szenved ezáltal, mert semminek nem mer nekikezdeni, hiszen még nem tudja tökéletesen. Egy paradoxon jön létre valójában, hiszen mindent tökéletesen, maximálisan akar megalkotni, de igazából semmit sem csinál. Ez egyenesen arányos az önbizalom leépülésével, ugyanakkor a kontrollja egyre erősebb, mindent kézben akar tartani. Mindez egy torz önkép kialakulásához vezethet, mely gyakran már csak valamilyen terápiás módszerrel gyógyítható. Gyakori az is, hogy a tökéletességre való törekvés előbb utóbb egy merev gondolkodásmódot eredményez és félelmet mindenféle változástól vagyis az élettől.

Ezért fontos a saját határok felállítása, reális célok kialakítása, és egy tudatos hozzáállás a gyengeségek és hibák felismerésére és elfogadására.

A “megfelelési kényszer” típusú helyzetek megoldása is kulcsfontosságú lehet ugyanúgy, mint a túlzott elvárások elengedése. Észre kell venni, hogy ki, milyen elvárásokat támaszt, nemcsak önmaga, hanem a környezete felé. Pl. elvárom a gyerekemtől, hogy minden nap felhívjon, mert felneveltem, vagy éppenséggel azért, mert én fizetem a telefonszámláját. Ha ezeket az elvárásokat időben észrevesszük, vagy egyáltalán valamikor észrevesszük, akkor a ragaszkodások helyett ezek elengedése üdvözítő megoldás lehet.

A tökéletességhez való „kötődés” feloldása történhet valamilyen pszichológiai módszerrel, alternatív módszerekkel, pl. meditáció, de bármilyen irányból is történik a megoldás, a legfontosabb az empátia a környezet, de elsősorban önmagunk felé.

Carl Gustav Jung is arra hívja fel a figyelmet, hogy

„ne a tökéletességre törekedjünk, hanem arra, hogy egészek legyünk.”

Ez hozza el a harmóniát, a belső békét és szabadságot. 😀❤️