A múlandóság tudat mint életkatalizátor
Haldokolsz.
Ebben a pillanatban is, miközben ezeket a sorokat olvasod.
Az idő kereke kérlelhetetlenül forog az elkerülhetetlen vég felé. Az idő homokja egyre gyorsabban pereg le ráncos ujjaid között. Minden pillanat, melyet nem a lelked vágyaival összhangban élsz, egy csendes halál, egy eltűnő szikra a létezés tüzében.
Tudom, tudom ez most kemény lesz, de ezt hallanod kell, MOST!
Mindannyian tudjuk, hogy az idő az a dolog, amit nem lehet sem megvásárolni, semmi lassítani, sem felgyorsítani. Vánszorog a maga kegyetlen módján.
És mégis sokszor azt gondoljuk hogy végtelen mennyiség áll rendelkezésre belőle. Pedig nem!
45 lettem nemrég! Belül 30-nak érzem magam. De a boomer-kor hajnalán azért már felmerül az emberben, hogy honnan jött és hová tart. Mik a valódi értékek és mi az, ami kevésbé fontos.
Sokszor éreztem azt, hogy céltalan az életem, de mindig tudtam, jobban mondva éreztem, hogy nem tudok beállni az átlagos, konvencionális sorba.
Sokszor voltam nagyon bizonytalan abban, hogy mihez fogok kezdeni az életben, és ez nagyon sok kétséget és aggodalmat szült.
Talán te is érzel hasonlót. Talán érzed, hogy valami nem stimmel, hogy ebben a rendkívül dinamikusan változó világban mintha elvesztetted volna az egyensúlyt. Hidd el nem vagy egyedül!
Miért haldokolsz?
Panaszkodsz, hogy nem úgy mennek a dolgaid, ahogy szeretnéd, sajnálod magad amiért nem úgy alakult az életed ahogy megálmodtad. Próbálod belegyömöszölni magad a társadalom által sugallt „sikeres” élet receptjébe, még ha belül érzed is, hogy hazug és álságos és értéktelen az egész. Talán lassan belefáradsz abba, hogy beletuszkold magad a tömegtudat kliséibe. /Erről részletesebben írtam a „Szabadság: Illúzió vagy valóság?” című cikkemben/
Egyszer csak ráébredsz, hogy feladtad – önmagad, a szenvedélyed, a hobbid, a vágyaid, az álmaid – mások hitei, vágyai, korlátozó hiedelmei miatt, és belesüllyedtél a középszerű, unalmas élet útvesztőjébe, a tömegtudatosság alacsonyszintű mocsarába. Sokszor azon kapod magad, hogy elveszel a média, a hírek, a közösségi oldalak, az influenszerek információs ködében.
Csak, hogy eltereld magad újra és újra attól, aki valójában TE vagy!
Például emlékszel, mikor volt utoljára, hogy teljesen jelen voltál, telefon és zavaró gondolatok nélkül? Fel tudod idézni, milyen érzés volt, amikor utoljára teljesen összhangban voltál önmagaddal?
Így telnek a legaktívabb éveid, aztán egyszer csak megöregedsz, 85 évesen fütyülve mosod a protkód a fürdőszobában és közben hirtelen rádtör a keserűség és a megbánás mert ráeszmélsz, hogy végül egész életedben nem tettél meg dolgokat, mert nem mertél a szíved szerint élni!
Pedig ugye TUDOD! Sokszor hallottad az önsegítő podcastekben, olvastad a különböző spiri-guruk írásaiban, százszor és százszor. De csak legyintettél: „persze persze jó szöveg de…végülis rendben vagyok nem?”
És eközben mindig mélyen érezted, hogy NEM! 😥
azt mondják életünk végén jobban bánjuk azt, amit NEM tettünk meg, mint azt amit megtettünk
És most persze hallom a gondolataidat:
„Nincs nekem erre az önismeretesdire időm, majd később foglalkozom vele” vagy „túl öreg vagyok már a változáshoz”, „jaj Dani ezt te nem érted az én helyzetem túl bonyolult”, „ez csak megint egy újabb spirituális duma” …bla bla bla….
Vedd észre, hogy megint csak kifogásokat keresel arra, hogy benne tartsd magad a kényelmes, megszokott kis langyos – és képzeld…jó büdös – pisidbe!
Vicces de tulajdonképpen a halál bizonyosságát használjuk kifogásként a nemcselekvésre („úgyis mindannyian meghalunk”), miközben épp ez lenne a legerősebb ösztönző arra, hogy most cselekedjünk.
Sok emberrel beszélgetek minden nap, és azt látom, hogy mindenki keresi a fogódzókat, de ezek gyakorlatilag eltűntek.
De ezt ne reménytelenségként vagy tragédiaként fogd fel, hanem lásd meg ebben a lehetőséget.
Mire gondolok? Arra, hogy ez mind afelé terel minket, hogy végre rájöjjünk arra, hogy nem marad más csak önmagunk, csak a mély befelé figyelés. Csak ez adhat valódi kapaszkodót, és talán valódi megoldásokat a problémáinkra, arra hogy élvezzük végre az életet függetlenül mindentől.
Ahogy figyelem a mai energiadinamikákat egy tágabb perspektívából, azt látom, hogy ebben a korban ez most egy fontos egyéni és végül kollektív feladat, hogy újrakapcsolódjunk mélyebb spirituálisabb részeinkkel. Nevezheted ezt a részt léleknek, szellemnek, istennek – végülis mindegy. A lényeg a kapcsolódás! – ehhez kínál kulcsokat a közelgő isteni akarat tanfolyamom!
Kezdj el élni
De ne aggódj nem a frászt, vagy a bűntudatot akarom benned felerősíteni, inkább szeretnélek kicsit felrázni a saját tapasztalataimból is kiindulva.
Ehhez csak annyit kell tenned hogy:
- vess számot azzal ahogy eddig működtél – készíts egy listát
- gondoldd át, hogy mire vágytál gyerekkorodban, milyen fontos érzések voltak benned
- vizsgáld meg azt hogy most hol állsz, mennyire távolodtál el ezektől a céloktól, vágyaktól?
- mennyire érzed az életedet egyensúlyban?
- ha a gyerekkori éned levelet írt volna arról, hogy mi a szíve vágya, akkor az az élet lenne amit most élsz?
- megvalósítod a legmagasabb potenciálodat ebben az életedben?
- azokat a dolgokat választod, amik emelnek és előrevisznek?
És ha ezzel megvagy akkor arra kérlek, hogy az önsajnálat, az önmarcangolás, a múlt sebeinek nyalogatása helyett egyszerűen csak –
EMELD FEL VÉGRE A SEGGED ÉS CSELEKEDJ! 😉
Változtass! Gondold újra, merj élni!
Ahogy Anna and the Barbies feat. Kiss Tibi – Márti dalában elhangzik:
„Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!
…
Az utolsó órában, mikor már megbántam.
Ezerszer megbántam, hogy oly sokáig vártam,
Hogy elmúlt az élet, kezdjetek el élni!”
Ha végre elkezdesz kapcsolódni belső központodhoz, akkor megnyílik benned egy tér. Rákapcsolódhatsz a saját erőforrásodra, ami mindig is ott volt benned, csak elnyomta a sok külső zaj. És végső soron nem erről szól az élet? Összhangba kerülni valódi éneddel, és kiteljesíteni a benned lévő lehető legmagasabb rezgésű potenciálokat? Olyan ez, mint egy rövid kávészünet a lét két végtelen időszaka között. Ne azzal töltsd, hogy azon aggódsz, milyen rövid – élvezd a kávé ízét.
Kicsit olyan ez mint a telefonod akkumulátora: folyamatosan merül, és sohasem tudod pontosan, hány százalék van még hátra. Vannak, akik energiatakarékos üzemmódban élnek, mások ‘maximum fényerőn égnek’ – de mindannyian töltés nélkül maradunk egyszer.
Te melyiket választod?
A „mélyen élni”-t, vagy a „csak úgy ellenni”-t?
Légy tudatosabb mint az emberek 99%-a!
És akkor lássuk, hogyan tudsz változtatni MOST!
Íme az É.B.R.E.D.É.S módszer: Ez segít téged lépésről lépésre a tudatosabb élet felé vezetni, ad egy kis egyszerű mankót!
Az ÉBREDÉS módszer lépései:
É – Értékeld jelenlegi helyzeted
- Készíts őszinte leltárt arról, hol tartasz most
- Vizsgáld meg, mennyire távolodtál el gyermekkori vágyaidtól
- Mérd fel, hol hiányzik az egyensúly az életedben
- Ne ítélkezz, csak figyelj és vedd észre a mintákat
B – Búcsúzz el a régi kifogásoktól
- Azonosítsd a leggyakoribb kifogásaidat („nincs időm”, „túl öreg vagyok”)
- Ismerd fel, hogy ezek csak az ego védekező mechanizmusai
- Engedd el a múlt sebeit és az önsajnálatot
- Vállalj felelősséget eddigi döntéseidért
R – Rajzold újra a jövőképed
- Idézd fel gyermekkori vágyaidat és eredeti álmaidat
- Képzeld el, hogy a 85 éves éned visszatekint – mire lenne büszke?
- Alkoss tiszta víziót arról, mi a valódi szíved vágya
- Határozd meg, milyen érzéseket szeretnél átélni
- Képzeld el, hogy halálos ágyadon fekszel, és megjelenik a gyerekkori éned, és megkérdezi: ‘Megvalósítottad, amiről álmodtunk?’ Mit válaszolnál neki?
E – Emeld fel a tudatosságod
- Kezdj napi meditációs vagy reflektív gyakorlatokat
- Figyelj a belső intuícióra és a megérzéseidre
- Kapcsolódj a mélyebb spirituális részeddel/lényegeddel
- Szakítsd meg a médiából és külső forrásokból érkező tudattalan programozást
/A figyelmünk és az energia tudatos irányításának értékéről, a ‘figyelemgazdaság’ kihívásairól részletesebben is írtam a „Bitcoin és Spiritualitás” című cikkemben/
D – Döntsd el, hogy cselekszel
- Hozz egy határozott döntést a változás mellett
- Jelöld ki a következő legfontosabb lépést (akár kicsi is lehet)
- „EMELD FEL VÉGRE A SEGGED ÉS CSELEKEDJ!”
- Túllendülés a halogatáson és a félelmeken – /Ne feledd, a siker nem egy pillanat műve, hanem apró, következetes lépések eredménye, ahogy ebben a: „A siker nem cél, hanem következmény”cikkemben is kifejtettem./
- A halál nem az élet ellentéte, hanem a nemcselekvésé. Amikor halogatunk, valójában már halottak vagyunk, csak még nem vettük észre.
É – Építs támogató környezetet
- Vedd körül magad fejlődésedet támogató emberekkel
- Alakíts ki napi rituálékat, amelyek a tudatosságodat növelik
- Teremts fizikai teret, amely a céljaidat szolgálja
- Válassz olyan információforrásokat, amelyek emelnek, nem lehúznak
S – Sóhajts hálával minden nap
- Gyakorolj napi hála-rituálét, mi az az 1 dolog amiért ma hálás lehetsz?
- Ismerd fel és értékeld, amid már van
- Kapcsolódj az isteni akarattal/nagyobb céllal
- Lásd meg a fejlődési lehetőséget még a nehézségekben is
És ha van kedved és nyitott vagy az újdonságokat kipróbálni, akkor készítettem a mesterséges intelligencia segítségével egy ennél bővebben kvízt, amit az alábbi linkre kattintva el tudsz indítani és a gombot aktiválva máris indul a kvíz. Minél őszintébb vagy önmagadhoz és részletesebb választ adsz, annál részletesebb választ fogsz kapni. Jó szórakozást!
„Memento Mori”: A halál, mint legnagyobb szövetségesed
Az ÉBREDÉS módszer minden lépése egy-egy ébresztőóra, ami felriaszt az álomból, amiben eddig éltél. De emlékszel, mivel kezdtem? „Haldokolsz. Ebben a pillanatban is.” Ez nem fenyegetés volt, hanem a legnagyobb ajándék, amit adhattam neked.
Mert a halál nem ellenség, hanem a leghűségesebb tanácsadód. Ő az, aki nem hazudik, nem szépít, és nem hagy illúziókba menekülni. Ő az, aki a füledbe súgja: „Ne holnap kezdj el élni. Ne várj a tökéletes pillanatra. Most van itt az idő.”
A haláltudat nem arra való, hogy megbénítson, hanem hogy felszabadítson. Felszabadítson a halogatás, az önsajnálat és a kifogások börtönéből. Hogy félelem helyett bátorsággal fordulj a valódi élet felé.
Egyik kedvenc Buddhista idézetem:
„amikor a halálod után átmész a túloldalra, nem azt fogják kérdezni, hogy: jó voltál? hanem azt hogy TE voltál?„
Most, hogy végigolvastad ezt a szöveget, két út áll előtted. Folytathatod ugyanúgy, ahogyan eddig éltél – tudva, hogy minden perc, amit nem a valódi vágyaid követésével töltesz, visszavonhatatlanul elveszett. Vagy elindulhatsz az ÉBREDÉS útján, és felfedezheted, milyen érzés ténylegesen jelen lenni a saját életedben.
A döntés a tiéd. De ne feledd: nem csak egyszerűen múlik az idő. Te magad fogsz elfogyni. Ennek mélyebb megértéséhez elengedhetetlen a belső börtönből való szabadulás és a tudatos életvezetés.
Végül amikor az utolsó pillanatban visszanézel, azt akarod majd mondani: „Éltem.” Nem azt, hogy „vártam az életre”.
Szóval, még egyszer kérdezem: ha tudod, hogy haldokolsz (mert tudod, ugye?), akkor miért várnál akár egyetlen napot is arra, hogy elkezdd az életet, amire mindig is vágytál?
Most tedd le a telefont. Csukd be a laptopot. És tedd meg az első lépést!
A halál türelmesen vár. De az élet nem.
Köszönöm, hogy velem tartottál. 🙏🏻
Ha ez a cikk benned is megérintett egy mélyebb réteget, akkor lehet, hogy készen állsz a következő lépésre. 👉 Felfedezem
Hasonlóan érdekes postokért kövess be Threads-en!
Hírlevelünk: https://mailchi.mp/897f06274900/hirlevel
Csodás napot kívánok!
Legutóbbi hozzászólások